Mindák Dániel: Cédrusillat

 

Fekete szakállas férfi a borbélynál. Kocsmaasztalon pislákoló mécses. Kész a levél. A távolban hajó vitorlája. Cédrusillat, kabócakerepelés. Göndör lány hárfával. Árusok kiáltozása. Kristálypohárban vörösbor. Öreg és fiatal a ligetben. Seprik az utcát.

Az anya megmérgezi férjét, hogy a legkisebb fiát ne kelljen rejtegetni véres hajlamai elől. Messze földre menekülnek, és egy földbe ásott lyukban élnek. Amíg a fiú elég nagy nem lesz, az anya keres élelmet. Amikor egyedül marad, a fiú elmegy és megöli az apja összes rokonát. Nemzőszervüket a tengerbe szórja. Soha senki nem mer többé ellenkezni vele.

Érkező hajónak a vitorlája tűnik fel először. Fekete vagy fehér, élet múlik rajta. Fekete szakállú, negyvenes férfi ül a borbélynál. Cédrusillat és kabócakerepelés. A levél küldésre vár. Táncoló mécsesláng fénye. A viasz kiolvad és megdermed, kiolvad és megdermed. Bor lágy hullámzása olajozza a pohár belső falát. Árusok kínálják a portékájukat. A hárfa most fontosabb az ajakpirosítónál.

A bajnok babérkoszorút nyer. Odahaza körmenet és szónoklatok várják, a nép istennekkel egyenrangúként magasztalja. Visszakozik. Istenkáromlásért, gyilkosságért és olajfák kivágásáért halál jár. Teljes atyai örökségéből szentélyt emelt az istenek tiszteletére. De megnyugvást nem talált, és az önkéntes száműzetést választotta. Mértékletességéért szobrot állítottak neki a szentéllyel szemben.

Sepernek az utcában. Idős mester tanítja utódját. A mester látja át a rendszert, de a tanítvány hoz újat. Ő már le is írja. Az üzenetet megírták, csak el kellene küldeni. Kofák és mesteremberek kiabálnak járókelők után. Fekete hajú férfit nyír a borbély. Cédrusillat és mellé megszüntethetetlen kabócazümmögés. Integetnek a hajóról. Bevonják a vitorlákat.

Tizenkét isten bukott el. Háromszázharminchárom évig, három hónapig és három napig tartott újjáépíteni a templomot. Kilencvenhat oszlop tartotta a mennyezetet. Nyolc oldalkápolnából huszonnégy szobor meredt a hívőkre. A kupola belső oldalának festésén tizenkét apostol vette körül a homorú mindenhatót. Amikor a festő az utolsó ecsetvonással befejezte az áldásosztó jobb kezet, az állványról halálba zuhant. A papok olajat kentek és hamut szórtak a mozaikra ott, ahol a festő csontjai törtek.

Cédrusillat és kabócaciripelés. Fekete tincsek hullanak a borbélyüzlet padlójára. Ugyanaz a negyvenes férfi, mint a múlt héten. Fekete szakáll, fekete haj, fekete tekintet. Az idős mester ellenkezik. Az ő magyarázata következetes. A tanítványé is. Olajos bőrű lány altatót játszik hárfán. Hajában fekete pánt. A levélen már ott a pecsét és az aláírás. Kereskedők és koldusok bosszantják egymást kiáltozásukkal.

A templom márványlépcsőjét elkoptatta az évezrednyi taposás. Jöttek caligások, khusszások, tangapapucsosok. Fizetnek, hogy az ő cipőtalpuk is koptathassa a márványt. Nyitvatartási időn kívül, éjszaka nimfák és faunok kergetőznek a kertben. Telefonált a miniszter, hogy messziföldi küldöttséget akar fogadni. Kedd délelőtt, talán. Félóra nem elég. Kiürítés, biztosítás. A miniszter sóhajt. Az ügyintéző sóhajt. Az márványoszlop sóhajt. Ő ráér.

Apa és fia sétálnak a fák között. Egyenruhás takarítók a közterületen. Cédrusillat és kabócák éneke. A hajó megérkezett. Vas csápjaival betonba harap. Füstöt, habot és autókat okád. Befőttes üvegbe öntött mécses lángja remeg a többnyelvű itallapon. A bor felszínén buborék, a pohár széléhez tapadva. A levél küldésre vár az emberi idő kezdete óta.

*

Mindák Dániel (írói név) a budapesti Piarista Gimnáziumban diákja volt.