Agóts Mátyás: ’92, Koreatown


 Reszketsz csendben a boltod előtt egy szál pizsamában,

lángol a kétheti készlet. Felgyújtott pici élet.

Fenn a szobádban a tévé küzd a halállal, a csenddel,

újra a Bulls, hihetetlen, Jordan, mekkora layup.

Nincs, ami volt, és nincs már egy rendőr sem az utcán,

láttad, ahogy tovatűnnek. Kussolt mind a sziréna.

Gyári hibás ellensúlyok, laza fékek, a mocskos

kék köcsögök le se szarnak, kis Koreám. Egyedül vagy.

Nincs már másba kapaszkodj. Lóg bénultan az ujjad,

ülsz a kövön, nem sírsz, de a szíved rossz papucsot húz,

indul az olcsó, zsírcsökkentett máglyahalálba.

Lépte nyomán egy régi gyerekdalt dúdol az aszfalt.

Csöpp bonghvang örömünk csak, szép palotát rak az égben,

lombunkról ahogy elszáll, lobban a szárnya a szélben.

*

A vers utalásai az 1992-es Los Angeles-i zavargásokra vonatkoznak. 

*

Agóts Mátyás a budapesti Piarista Gimnázium egykori diákja

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Borka János: Csodájára a halálnak. Mozartról és a Requiemről (esszé)

Kép
  Amit a Mindenségből az ember lerombolt, abból Mozart minden egyes hangja egy darabot visszaállít a helyére.   Ezt két úton teszi: egyrészt a fizikai sík harmóniájával készít egységet, másrészt a mögöttes esztétikai tartalmon keresztül viszi végbe saját teremtését. Mozart zenéje egyszerre élvezet, mámor és rögeszme - így szenvedélyes, mint Don Juan -, de mindenekfelett megtisztulás, ami zenéjének metafizikai értelmét adja. A zsenialitása abban rejlik, hogy egységet és harmóniát tud állítani, mind a fizikai, mind a szellemi világ rendszerében, így a kettőt ki tudja békíteni egymással, s ez az ember eredendő egységéhez való visszavezető út. Mozart tanít, ihlet és megtisztít.   Egy miséjét hallgatva egyszerre részesül a hallgató hitéleti kegyelemben, a metafizikai Isten szeretetében, valamint a test megtisztulásában, hiszen a test szempontjából meditatív jelleget ölt a zenehallgatás aktusa a harmónián keresztül. A miséit hallgatva szinte egy nagy ecsetet látunk magunk e...
További információk

Szabó Lukács: Mi vált meg minket? Gergely Ágnes verséről (esszé)

Kép
  „Mint szavanna széli fák tetejét, kettétenyerelt engem az Isten.” – írja Gergely Ágnes Miserere című verse első soraiban. Ezzel megteremti a vers alaphelyzetét és meghatározza témáját, amely a magány és az egyének közötti kapcsolatok összetettsége, esetleges tragédiája. A szavanna széli fa teteje szétálló, lelapuló, ahogyan a letenyerelés is lapossá tesz. A szavanna széli fa azonban nem véletlenül lett ilyen: a környezeti hatások alakították ki formáját. Ugyanígy az Isten által végrehajtott letenyerelés sem véletlen, hanem átgondolt és szükségszerű. Mintha az atyai kézvállratétel durva megtestesülése lenne ez a letenyerelés: atyai útmutatás és törvényhozás, amellyel meghatározzák életünk alapjait és formánkat, lelapítanak, megmutatják meddig nőhetünk – eddig és ne tovább! –, majd mikor ezen előkészített fészekben sodródunk, villámcsapással ismét beavatkoznak és feloldják a feldolgozhatatlant. Maga a helyszín is kulcsfontosságú. A szavanna név indián eredetű, jelentése: minde...
További információk

Liszkay Simon: Perzsaszőnyeg (prózavers)

Kép
  Baljós-olajos perzsaszőnyeg csomók jelentek meg akkor az égen, és nagy fürtökben olvadó lilák és gyapjúloncsos folyózöld álmok, rémálmok gyötörték a tetőkön alvókat. És meleg volt, nyári anticiklonok melege, a pára nem is az égből, de a földből jött, földes volt ez a pára, és az emberek a tetőkön aludtak, mert a házakban elviselhetetlen volt már a hő.   Nagy halványkék és mozdulatlan búrákra vágytunk mindannyian, rézre és fűzöldre, és zenére, hallatlan harmóniákra, számokra, újakra, mert nem tudtuk már a hetvenet és a tizenötöt, látni akartunk egy vagy két bárányt, vagy gyümölcsöket, frisseket, de tudtuk a kört, és tudtuk a gyököt, mert azokban a napokban matematika volt kenyerünk, borunk, búzánk és búzánk.   Léttelenségben lenni volt örök célunk, célunk most is, célunk lesz akkor is, ha elérjük, mert halvány szellemkutyák vagyunk, ugató hiányok, tobzódunk az üveg alatt. Répaszín hordóvasak, oxidált merő vasak, vasak, amiket enni kellene, nem látni, nem érezni, ...
További információk