Esterházy-szövegek a Piarista Gimnáziumról
A matematika és „a” Pogány A budapesti Piarista Gimnáziumba jártam, nagyon fontos hely az életemben. Volt ott egy legendás matematikatanár, Pogány János. A Pogány. Nagyon szenvedélyes ember volt, minden butaságot, nem tudást személyes fájdalomként élt át, illetve sértésnek, a teremtés iránti pimaszságnak vett. Lenyűgöző és félelmetes volt. Még szinte mostanság is álmodtam vele, rémálmodtam – hogy állok a táblánál és gyöktelenítenem kell, de már nagyon össze vagyok zavarodva. Rettentő gyorsan beszélt; kezdetben, mire fölfogtam, hogy hozzám szólt, hogy mintha akarna valamit, már le is barmolt és leültetett. Na, akkor álltam én föl. „Nem találtam a ritmust.” Eszaszi, kb. ennyit lehetett érteni a nevemből. Ha az „ez tehát” szavakat valaki gyorsan mondja, ma is összerezzenek. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy aki nem tudott, azt megalázta. Nem gonoszságból, szünetekben elbűvölő volt, legendás Vasas-drukker, mikor tudni való, hogy „a jó magyar ember az fradista”. Én ezt akkor...